Egy kis pilot kutatásnak nevezhető vizsgálatot szeretnénk bemutatni, amelyben kollégánk is részt vett. A szakdolgozat címe, amelyhez a vizsgálat készült: „A rekeszizomlégzés relaxációs hatékonyságának idegtudományi vizsgálata, összevetve vallásos-meditációs gyakorlatokkal” (Horváth András Áron). Lényegében a pár alkalom alatt elsajátított relaxáció hatását vizsgáltuk annak fényében, hogy egyes vallási és meditációs gyakorlatok agyműködésre gyakorolt hatása feltételezhetően hasonlít a relaxációhoz.
A vizsgálat célja volt az EEG-vel mért mentális tevékenységek során keletkező neurális aktivitás-mintázatok összehasonlítása 3 különböző csoport részvételével:
1. Meditációt végző csoport: a vizsgálati helyzetben saját, kialakult meditációs technikájukat (imádkozás, meditációs vagy relaxációs technikák) alkalmazzák - a vizsgálat alatt azt az instrukciók kapták, hogy a szokásos gyakorlatukkal érjék el a relaxált állapotot;
2. Rekeszizomlégzést végző csoport: relaxációs-meditációs tapasztalattal nem rendelkező egyének, akik a vizsgálatot megelőzően, instrukció alapján önállóan elsajátították a rekeszizomlégzést mint relaxációs technikát, a vizsgálat alatt pedig arra kaptak instrukciót, hogy rekeszizomlégzéssel érjék el a relaxált állapotot. A rekeszizomlégzés gyakorlata Somfay (2002) alapján (a Magyar Tüdőgyógyász Társaság weboldán elérhető):
a) ülő helyzetben domináns kezünket tegyük a has felső, a másikat helyezzük a mellkas felső részére, így ellenőrizhetjük belégzéskor a has megemelkedését, ugyanakkor minimalizálja a mellkasi kitérést.
b) lassú belégzés orron át, lassú kilégzés ajakfékkel, tudatosan koncentrálva a rekeszizom kontrakcióra és a hasfal emelkedésére belégzéskor, ez utóbbi segíti az alsó bordák emelkedését is.
c) kilégzéskor tenyerünkkel segíthetjük a hasfali kontrakciót.;
3. Spontán légzést végző kontrollcsoport: relaxációs-meditációs tapasztalattal szintén nem rendelkező egyének, akik azt az instrukciót kapták, hogy érjenek el relaxált állapotot, de a relaxáció módjára vonatkozó specifikus instrukcióban nem részesültek. Az EEG mintázatok összehasonlításának célja a mintázatokban fellelhető különbségek és hasonlóságok vizsgálata a relaxáció vonatkozásában.
Eredményeink a csoportok szintjén igazolni látszanak feltevéseinket: a vizsgált személyek esetében (1) a relaxált állapot bármilyen egyénileg választott, relaxációt elősegítő gyakorlattal elérhető, valamint (2) a relaxált tudatállapot spontán (relaxációs gyakorlatot nem végző egyéneknél) nem valósul meg. Fontos kiemelni, hogy első feltevésünk kezdő gyakorlókra vonatkozott, akik nem számítanak a szakirodalom szerint tapasztalt meditálóknak.
Kellő óvatosággal megállapítható, hogy laikus emberek esetében a rekeszizomlégzés – önállóan elsajátítva, rövid gyakorlási periódussal (1-2 alkalom) alkalmas lehet a szomatikus relaxáció elősegítésére, ebből adódóan pedig vélhetően a szomatikus stressz csökkentésére is.
Összefoglalva a fentieket szerintünk tanulságos, hogy a megfelelően ellazult állapot eléréséhez nem szükséges évekig gyakorolni, hatékony lehet egészen egyszerű technikák gyors elsajátítása is. A relaxációt pedig az eddigi tapasztalataink alapján rendkívül hatékonyan támogathatjuk neurofeedback segítségével.